Az első polikarbonát formám

Tegnap nagyon ráértem és olvasgattam, találtam sok jó leírást polikarbonát formákról. Az utolsó lökést Balhétterem leírása adta meg. Tudtam, nekem kell egy ilyen, ha komolyabban szeretnék ezzel foglalkozni. Mivel a hétvégére volt 2 fontos "megrendelésem" úgy gondoltam, itt az idő, most vagy soha. Tehát délelőtt berohantam az én kis ellátómhoz: Gréta és szerencsére volt náluk épp polikarbonát forma. Magamévá is tettem egy szép, levél alakút.

Hazaérve egyből nekiestem egy tábla csokit olvasztani. Nagy igyekezetemben nem is volt itthon semmi tölteléknek való, kotyvasztani pedig nem akartam, így lekvár került bele. Hát mit ne mondjak, így is elfogyott.
Valami fantasztikus ez a forma. Nekem is ugyanaz a tapasztalatom, mint amit eddig mindenkinél olvastam: azt gondoltam eddig, hogy jók a bonbonjaim, de a mai nap után más dimenzióba helyeződött a jó bonbon kifejezés. Az eddigiek ehetőek voltak, vagy max. elviselhetők. Ez a mai viszont azt mondom, jobb mint a bolti. Isteni, finom, mennyeien !roppanós! csokit kaptam eredményül. Ezt szilikon formában még sosem tudtam elérni, pedig eddig is ugyanígy temperáltam.
Sajnos az első darabokat nem sikerült megörökíteni, annyira jól sikerültek. :)